Anonimizált változat
- 1310016 - C-761/24 –
1
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem
A benyújtás napja:
2024. november 5.
Budapest Környéki Törvényszék (Magyarország)
2024. október 10.
Alperesek:
HM JD
AXA Bank Belgium SA OTP Bank Nyrt.
OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt.
HM [OMISSIS] I. r. és JD [OMISSIS] II. r. felperesnek - [OMISSIS] az AXA
 |
A Budapest Környéki Törvényszék az Európai Unió Bírósága által a C-628/23 számú ügyben hozott végzésének 27. pontja alapján az [OMISSIS] előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményező végzését – a per tárgyalásának felfüggesztését nem érintve – az alábbiak szerint változtatja meg és egységes szerkezetű végzésével ismételten előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményez az alábbi kérdésekben:
1. Ellentétes-e a Tanácsnak a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK Irányelv 6. cikk (1) bekezdésével, illetve 7. cikk (1) bekezdésével az olyan nemzeti bíróság által kialakított ítélkezési gyakorlat, illetve a nemzeti jog olyan értelmezése, amely a fogyasztókkal kötött szerződésben alkalmazott tisztességtelen szerződéses feltétel miatti teljes érvénytelenség esetében
– az érvénytelenség jogkövetkezményeit az eredeti hitelező és a fogyasztó, mint adós közötti jogviszonyban azért nem orvosolja, mert a nemzeti jog lehetőséget ad az eredeti hitelező és harmadik személy közötti olyan megállapodásra, mely a szerződésben alanycserét eredményez[;]
– az érvénytelenség jogkövetkezményeinek orvoslását csak a fogyasztó és a szerződésátruházás folytán a szerződésbe új alanyként belépő jogutód között úgy orvosolja, hogy a fogyasztó az esetleges fizetési kötelezettségét az új alany és nem az eredeti hitelező felé köteles teljesíteni, illetve fordítva, a fogyasztó az esetlegesen neki visszajáró összeget csak a szerződésbe belépő új féltől követelheti, habár nem neki teljesített[?]
2. Ellentétes-e a Tanácsnak a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK Irányelv 2. cikk c) pontjában meghatározott „szolgáltató” fogalmával a nemzeti bíróság által kialakított olyan ítélkezési gyakorlat, illetve a nemzeti jog olyan értelmezése, amely szerint a tisztességtelen fogyasztói szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményei csak a szerződés aktuális felei között vonhatóak le, azaz a szerződésbe alanyváltozás folytán belépett új hitelező és a fogyasztó, mint adós között[?]
[OMISSIS] [nemzeti eljárásjogi elemek]
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya és jogi alapja:
1 A fogyasztói kölcsönszerződés 93/13 irányelv 6. cikkén alapuló teljes érvénytelensége orvoslásának igénye, illetve annak eldöntése, hogy a
jogkövetkezmények az eredeti hitelezővel vagy jogutódjával szemben alkalmazandóak.
2 Az uniós jog azon célú értelmezése, hogy a nemzeti bíróság a hasznos válasz tartalma alapján dönteni tudjon, hogy a nemzeti jogot alkalmazza vagy azt félre kell tennie.
3 Hivatkozott uniós jogi rendelkezések:
Az Európai Unió Alapjogi Chartája: 38. cikk
A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban Irányelv) 2.,
6. és 7. cikkei.
2014. évi XXXVIII. tv. (a továbbiakban DH1. tv.) 3.§ (1) és (2) bekezdése:
3. § (1) A fogyasztói kölcsönszerződésben - az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével - semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.
(2) Az (1) bekezdés szerinti semmis kikötés helyébe - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés (ide értve a törlesztőrészlet és a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék fizetését) tekintetében a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép.
A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi
XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban DH 2 tv.) 37. § (1) bekezdése az alábbiakat írja elő:
„E törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (a továbbiakban: részleges érvénytelenség) megállapítását – az érvénytelenség okától függetlenül – a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek – a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának – alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ennek hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben – eredménytelen hiánypótlási felhívást követően – nem bírálható el. Ha a fél az érvénytelenség vagy a részleges
3
érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kéri, úgy azt is meg kell jelölnie, hogy a bíróság milyen jogkövetkezményt alkalmazzon. A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie.”
A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) 17. § (1) bekezdése szerint: a betétállomány és más visszafizetendő pénzeszköz, valamint pénzforgalmi szolgáltatási keretszerződés-állomány – az átadó és az átvevő hitelintézet közötti megállapodás alapján – a Felügyelet engedélyével átruházható. Az állományátruházás során a Ptk. szerződésátruházásra vonatkozó szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az állományátruházás esetén a szerződés biztosítékai nem szűnnek meg, továbbá az állományátruházáshoz nem szükséges a szerződésben maradó fél jognyilatkozata. A Felügyelet engedélye nem helyettesíti a Gazdasági Versenyhivatalnak a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény szerinti engedélyét.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban Ptk.) 6:202. § [Jogátruházás]
(1) A jogosult jogát másra átruházhatja, kivéve, ha jogszabály a jog forgalomképességét kizárja vagy a forgalomképtelenség a jog természetéből egyértelműen következik.
(2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a jog átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a jogátruházás szükséges. A jogátruházás az átruházó és az új jogosult szerződése, amellyel az új jogosult az átruházó helyébe lép.
(3) A jogok átruházására az engedményezésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(4) Ha a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, a jog átruházásához az engedményezésen felül a jogosult személyében bekövetkezett változásnak a nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.
5 A Ptk. 6:208. § [A szerződésátruházás joghatásai]
(1) A szerződésből kilépő, a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél megállapodhatnak a szerződésből kilépő felet megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összességének a szerződésbe belépő félre történő átruházásáról.
(2) A szerződésbe belépő felet megilletik mindazon jogok, és terhelik mindazon kötelezettségek, amelyek a szerződésből kilépő felet a szerződésben maradó féllel szemben a szerződés alapján megillették és terhelték. A szerződésbe belépő fél nem jogosult beszámítani a szerződésből kilépő félnek a szerződésben maradó féllel szemben fennálló egyéb követelését. A szerződésben maradó fél nem
jogosult beszámítani a szerződésből kilépő féllel szemben fennálló egyéb követelését.
(3) A szerződésbe belépő félre átszálló jogosultság biztosítéka fennmarad. A szerződésbe belépő félre átszálló kötelezettség teljesítésének biztosítéka megszűnik, kivéve, ha a biztosíték kötelezettje a szerződésátruházáshoz hozzájárul.
6 A Kúria 2/2014 PJE határozatának 3. pontja:
3. A folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent. E rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthető, nem átlátható. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett az Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, mindaddig, amíg kógens törvényi rendelkezés nem lépett azok helyébe.
7 A felperesek az Irányelv hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződést kötöttek a per I. rendű alperesének szervezeti jogelődjével, az ELLA Első Lakáshitel Kereskedelmi Bank Rt-vel, mint hitelezővel (szolgáltató). A peres felek között nincsen vita abban, hogy a 2008. június 12. napján közjegyzői okiratba foglalt
„önálló zálogjoggal biztosított, részben deviza hitelkiváltási célú kölcsönszerződés deviza alapú kölcsönhöz” elnevezésű okirat tartalma megegyezik a felek között létrejött szerződéssel. Ezen kölcsön biztosítékaként a felek önálló zálogjogjogot alapító szerződést is kötöttek az I. r. felperes 1/1 hányadú tulajdonában álló érdi ingatlanára.
8 A perbeli kölcsönszerződés deviza alapú fogyasztói szerződés, a hitel összege 141 536 CHF (svájci frank) devizanemben nyilvántartott, legfeljebb 20 075 000 Ft-nak megfelelő, a banknak a folyósítás napjára jegyzett devizavételi árfolyamán átszámított deviza összeg volt. A futamidő 19 év, végső lejárata legkésőbb 2028. május 12. napja, a törlesztőrészletek száma 228, az adós 75 000 Ft folyósítási jutalékot köteles fizetni. Az adós a bank mindenkor hatályos hirdetményében meghatározott, fél éves kamatperiódusonként egyoldalúan változtatható mértékű ügyleti kamatot köteles fizetni, melynek induló mértéke 4,65%. Az adós a kölcsön összege után havonta, a bank által egyoldalúan változtatható mértékű kezelési költséget köteles fizetni, melynek induló mértéke évi 1,9%. Az induló teljes hiteldíjmutató (THM) évi 7,06%.
9 A perbeli kölcsönszerződés felülvizsgáltnak tekintendő a DH törvények fogalomhasználata szerint. Az AXA Bank Europe SA Magyarországi Fióktelepe,
mint az I. r. alperes törvényes képviselője által 2015. március 4. napján készített elszámolás szerint a felpereseknek a tisztességtelenül felszámított összegek elszámolását és a forintosítást követően 42 815 836 Ft lejárt tartozása állt fenn az
I. r. alperes felé.
10 Az ELLA Első Lakáshitel Kereskedelmi Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság 2008. július 10. napjától AXA Kereskedelmi Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság néven szerepelt a cégnyilvántartásban és ezen név alatt működött, mert az AXA Holding S.A. 2007-ben megvásárolta az ELLA Bank részvényeinek 100 százalékát.
11 Az AXA Kereskedelmi Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság a tőkeegyesítő társaságok határon átnyúló egyesüléséről szóló 2007. évi CXL. törvény alapján úgynevezett határon átnyúló beolvadással beolvadt az AXA Bank Europe SA-ba. A beolvadás eredményeként az AXA Bank általános jogutódja az AXA Bank Europe SA lett. Ezzel egy időben az AXA Bank Europe SA Magyarországon fióktelepet hozott létre.
12 Az AXA Bank Europe SA Magyarországi Fióktelepe, mint az AXA Bank Europe SA törvényes képviselője 2016. október 31. napján állományátruházási szerződést kötött az OTP Bank Nyrt-vel, így a perbeli kölcsönszerződés, valamint az abból eredő jogok és kötelezettségek összessége tekintetében általános jogutódlás következett be a hitelezői (szolgáltatói) oldalon.
13 Ezt követően az OTP Bank Nyrt. mint engedményező és az OTP Faktoring Zrt. mint engedményes között a perbeli kölcsönszerződés tekintetében 2016. november 2-án engedményezési szerződés jött létre a kölcsönszerződésből eredő tartozásra.
14 Az AXA Bank Europe SA Magyarországi Fióktelepe 2017. július 31-én megszűnt, az AXA Bank Europe SA jelenleg AXA Bank Belgium SA néven szerepel.
15 A felperesek 2015. október 21-én az AXA Bank Europe SA-val szemben nyújtották be keresetüket. 2016. december 13-án az AXA Bank Europe SA a jogutódlásokat bejelentette a perben. Az első (AXA-OTP) jogutódlásra tekintettel az OTP Bank Nyrt. önként perbe kívánt lépni, az AXA Bank Europe SA az OTP Bank Nyrt. perbelépéséhez hozzájárult, és kérte a perből való elbocsátását. A második (OTP-OTP Faktoring) speciális jogutódlásra tekintettel (csak a követelés engedményezése) az OTP Faktoring Zrt. önként perbe kívánt lépni, az OTP Bank Nyrt. az OTP Faktoring Zrt. perbelépéséhez hozzájárult, és kérte a perből való elbocsátását. A felperesek a perből történő elbocsátásokhoz nem járultak hozzá. A bíróság a perbelépéseket engedélyezte, a perből való elbocsátások iránti kérelmeket elutasította.
16 A tagállami elsőfokú bíróság figyelembe veszi, hogy a perbeli szerződés olyan fogyasztói szerződés, amelynek kapcsán az Irányelv 6. cikk (1) bekezdését és 7. cikk (1) bekezdését szem előtt kell tartani. Különösen azért, mert az Irányelvet a tagállam 2009. május 22-től hatályos módosítással ültette át megfelelően, a perbeli szerződés megkötésének idején az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Társulási Megállapodás, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozás folytán már Magyarországon is irányadó Irányelv rendelkezései voltak irányadóak, mégpedig közvetlenül.
17 A tagállami elsőfokú bíróság előtti keresetindítással a felperesek azon igényüket fejezték ki, hogy a tisztességtelen feltételek rájuk kötelezettségeket ne rójanak. Ezt meghaladóan állítják, hogy a szerződés teljes egészében megdől, mert a tisztességtelen feltételek elhagyásával a szerződés nem teljesíthető. Ezért kérik az érvénytelenség jogkövetkezményének orvoslását. Az alpereseknek az a perbeli álláspontja, hogy a DH törvények az érvénytelenséget már orvosolták, így a felperesi fogyasztóknak nincsen olyan joga, melyet a perben érvényesíthetnek.
18 A perbíróság a jogvita eldöntésekor elsődlegesen az EUB 2014. április 30-i Kásler kontra OTP ügyben meghozott (C-26/13., ECLI:EU:C:2014:282) ítéletében kialakított és fenntartott ítélkezési gyakorlatot veszi alapul, hiszen a perbeli kölcsönszerződésben alkalmazott indexálási mechanizmus – érdemét tekintve – megegyezik a hivatkozott ítéletben foglaltakkal.
19 A magyar Kúria a C-26/13 ítélet meghozatalát követően fogadta el a 2/2014 PJE határozatát, mely törvényi rendelkezés alapján a perbíróság számára kötelezően alkalmazandó. A Kúria e jogegységi határozatában tisztességtelennek minősítette a különnemű árfolyam alkalmazását, és annak következményeként azt határozta meg, miszerint a tisztességtelen rendelkezések helyébe a Ptk. diszpozitív rendelkezései lépnek. Azonban az akkor hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (rPtk.) ide vonatkozó 231.§ (2) bekezdéséből [Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.] nem ismerhető fel azon szabály, hogy a Magyar Nemzeti Banknak az adott deviza középárfolyama kerül behelyettesítésre. Sőt, a PJE határozat azt vetíti előre, hogy egy kógens norma fog megszületni, amely majd behelyettesítésre kerül a szerződésekbe.
20 A DH1 tv. 3. §-ának (1) bekezdése alapján a fogyasztói kölcsönszerződésben – az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével – semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli. Ebből kifolyólag a perbíróságot nem illeti meg hatáskör abban a tekintetben, hogy a megdönthetetlen törvényi vélelmet jogvita tárgyává tegye.
21 A C-26/13 ügyben kérdést feltevő Kúria is utalt arra, hogy a tisztességtelenül alkalmazott feltétel, azaz az indexálási mechanizmus a szerződés fő tárgyára hat
ki, így ennek [a] szerződésből való kiesése a maradék tartalom jellegét teljesen megváltoztatja. A perbíróság is úgy véli, hogy a tisztességtelen feltételtől megfosztott szerződéses tartalom hatályban tartása lehetetlen, hiszen arra a felek szerződéses akarata feltehetően nem irányult.
22 A perbíróság a részleges vagy teljes semmiség kapcsán szem előtt tartja, hogy az Irányelv 6. cikk (1) bekezdését 2009-ben implementáló rPtk. 239.§ (2) bekezdés alapján a fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.
23 A nemzeti bíróságok ítélkezési gyakorlatában nem egyértelmű annak megítélése, hogy a DH1 tv. szerinti megdönthetetlen törvényi vélelem részleges vagy teljes semmisséget okoz. Ugyanakkor az EUB ítélkezési gyakorlata szerint ennek megítélése a nemzeti bíróságok kötelezettsége.
24 A felperesek perbeli érvelése szerint a kieső szerződéses feltételek mellett maga a szerződés nem teljesíthető, mert a maradék tartalom a szerződés lényegét, a lényegi elemeit megváltoztatja. Ezért a maradék tartalom hatályban tartása azt eredményezi, hogy a bíróság egy ilyen rendelkezéssel megsértené a szerződéskötési autonómiának a szabályát, hiszen olyan szerződést erőltetne a felekre, amelyet egyébként megkötni nem kívántak volna. Külön hivatkoztak arra, hogy az Irányelv 6. cikke (az rPtk. 209. § (4)-(6) bekezdéseiként), és így az egész Irányelv közvetlenül alkalmazható a jelen ügyben. Azt is kifejtették, hogy részleges érvénytelenséget nem lehet orvosolni az Irányelv 6. cikke alapján. A C- 618/10, a C-26/13, a C-80/21-82/21, a C-705/21, a C-520/21 és a C-26/22 számú ügyekben hozott EUB döntéseket úgy kérték alkalmazni, hogy az Irányelv rendelkezései kizárják az érvényessé nyilvánítási lehetőséget.
25 Az alperesek a perben hivatkoznak a DH1 tv. 3.§ (1) és (2) bekezdésére, amelyek szerint a jogalkotó akarata arra irányult, hogy a szerződés részévé váló általános szerződéses feltétel tisztességtelenségét az MNB árfolyam alkalmazására vonatkozó kógens rendelkezéssel helyettesítse be.
26 A felperesek szerint az EUB döntések nem szelektálnak az érvénytelenségi okok között. Ha bármilyen érvénytelenségi ok megvalósul, akkor a jogkövetkezményeket megkülönböztetés nélkül, általánosan kell figyelembe venni és alkalmazni.
27 A perbíróságnak hivatalos tudomása van arról, hogy a C-565/23 és C-630/23 ügyekben is az a kérdés vár eldöntésre, hogy milyen módon lehet orvosolni a fogyasztói kölcsönszerződés érvénytelenségét, de az is kitűnik mindkét ügyben feltett bírói kérdésből, hogy az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező bírói tanácsok a megválaszolandó kérdések középpontjába csak az átláthatóság elvének sérelméből fakadó érvénytelenségi okot állították.
28 Az EUB 2023. április 27-i MJ kontra AxFina ügyben hozott (C-705/21., ECLI:EU:C:2023:352) ítéletéből kitűnik, hogy az alkalmazandó magyar jogszabályok szerint a szóban forgó kölcsönszerződés az abban szereplő azon
kikötése miatt is érvénytelen volt, amely a kölcsön folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli (13. pont). Ebből eredően a felperesek azzal is érveltek, hogy a fenti ítéletet az indexálási mechanizmus tisztességtelenségéből eredő semmisségi ok esetében is alkalmazni köteles a perbíróság.
29 Kifejtették azt is a felperesek, hogy a DH1. tv-nek az MNB középárfolyamával behelyettesítő rendelkezése (DH1 törvény 3. § (2) bekezdés) az Uniós jog védelmi szintjénél alacsonyabb szintű, ezért alkalmazása az uniós joggal ellentétes és az Irányelv által elérni kívánt céloknak sem felel meg (kiemelten a jogegységesítés, a fogyasztó és szolgáltató közötti egyensúly helyreállítása, a tisztességtelen feltételek alkalmazásától való visszatartás). Emiatt kérték a nemzeti jog félretételét, és közvetlenül az uniós jog alkalmazását, mert a tagállami rendelkezés nem biztosítja a valódi egyensúly létrehozását a szerződő felek között.
30 A tagállami elsőfokú bíróság figyelembe veszi az EUB 2021. szeptember 2-i JZ és OTP ügyben hozott (C-932/19., ECLI:EU:C:2021:673) ítéletében foglaltakat, amelyek szerint az EUB objektív szempontú mérlegeléssel megállapította, hogy a perbeli kölcsönszerződés a különnemű árfolyamok alkalmazása miatt tisztességtelen, semmis. Ezt meghaladóan alkalmaznia kell a C-705/21. számú döntésben kifejtetteket is. Mivel a perbíróság nem rendelkezik hatáskörrel a szerződés tartalmának módosítására, különösen többlet tartalom beemelésére a szerződéses főkötelmekre nézve, a Simmenthal-ügyben hozott ítélet alapján úgy tűnik, a perbíróságnak joga van félretenni az uniós joggal szemben álló tagállami normát.
31 A C-705/21 ítélet 47. pontja kimondta: ha a nemzeti bíróság a kölcsönszerződés jellegét figyelembe véve úgy ítéli meg, hogy a felek vonatkozásában nem lehet helyreállítani azt az állapotot, amelyben akkor lettek volna, ha e szerződést nem kötötték volna meg, e bíróság feladata gondoskodni arról, hogy a fogyasztó végső soron abba a helyzetbe kerüljön, amelyben akkor lett volna, ha a tisztességtelennek ítélt feltétel soha nem létezett volna (2022. március 31-i Lombard Lízing ítélet, C-472/20, EU:C:2022:242, 57. pont). A perbíróság – amennyiben a tagállami normát félreteszi – az eredeti (jogi és ténybeli) állapotot kell helyreállítania, és ezt az EUB a C-118/17. és C-932/19. ítéletekben is biztosította a fogyasztó számára.
32 A perbíróság nem kívánja elvonni a fogyasztó azon jogát, „hogy tiltakozzon az ugyanezen rendszer alapján a szerződés egészének érvénytelenné nyilvánítása által okozott káros következményekkel szembeni védelem ellen, amennyiben e védelemre nem kíván hivatkozni a 2014. április 30-i Kásler és Káslerné Rábai ítéletben (C 26/13, EU:C:2014:282) említett körülmények között, mégpedig abban az esetben, ha a tisztességtelen kikötés elhagyása a bíróságot arra kötelezné, hogy e szerződést egészében érvénytelenítse, ezzel pedig a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki, és ily módon a fogyasztót büntetné (lásd
ebben az értelemben: 2019. október 3 i Dziubak ítélet, C 260/18, EU:C:2019:819, 46–48., 55. és 56. pont).”
33 Az EUB 2023. október 12-i Luminor Bank ügyben hozott (C-645/22., ECLI:EU:C:2023:774) ítélete alapján a tagállami bíróság úgy ítéli meg a felperesek jelen ügyben tett azon nyilatkozatát, mely szerint nem igénylik azon jogvédelmet, mely a szerződés teljes semmissége által áll elő a kapott kölcsönösszeg egyösszegű visszatérítése kapcsán, mert egyértelműen kijelentették, hogy nem tekintik a visszafizetési kötelezettséget különösen hátrányos jogkövetkezménynek, csak a kifizetésre kérik ésszerű határidő biztosítását. A fenti ítélet 33. pontjában foglaltak szerint tehát úgy tűnik, a perbíróság nem bír hatáskörrel és joggal az alperesek igényének teljesítésére azzal, hogy az MNB árfolyam törvényi behelyettesítését tekinti a jogvita lezárásának.
34 Akár a C-645/22, akár a C-19/20 ítélet alapján, a perbíróság köteles világos és egyértelmű, mindenre kiterjedő tájékoztatást adni a peres feleknek az alkalmazandó jogkövetkezmények kapcsán. Ezen túl, a perbíróság köteles alkalmazni a kontradiktórius eljárás szabályait (C-147/16. Karel de Grote ítélet 27-29., 35. pontjai, C-473/11. Banif Plus Bank ítélet 20., 22., 24., 29. pontjai, C-40/08 Asturcom SL ítélet 31-32. és 49. pontjai, illetve C-89/08. Európai Bizottság kontra Írország kötelezettségszegési eljárás, 55-61. pontjai), és megvitathatóvá tenni azon tényeket és jogot, melyekre az ítéletét alapítani kívánja. Ebből eredően a perbíróság köteles tájékoztatást adni a fogyasztóknak az alkalmazandó anyagi jog természetét, tartalmát illően – függetlenül attól, hogy jogi képviselővel járnak el.
35 A tagállami bíróságnak a felperesek által érvényesített alaki és anyagi joguk kapcsán abban kell döntenie elsődlegesen, hogy a korábbi pontokban levezetett érvek mellett teljesen érvénytelen szerződés kapcsán mely felek viszonylatában vonja le a jogkövetkezményeket.
36 A tagállami elsőfokú bíróság a jogkövetkezmények alkalmazásakor figyelembe kell, hogy vegye az Európai Unió Bíróságának közvetlen anyagi jogi hatállyal bíró ítéleteit, elsődlegesen a 2023. március 16-i M.B. és társai kontra XS.A. ügyben hozott (C-6/22., ECLI:EU:C:2023:216) ítélet 60. pontjában foglaltakat, így a felek közötti valódi egyensúlyt a felperesek és az I. rendű alperes, azaz az AXA Bank közötti jogviszony keretén belül látja helyreállíthatónak, hiszen a tisztességtelen feltételeket ez a bank támasztotta.
37 A felperesek hivatkozása alapján ismert olyan nemzeti bírósági gyakorlat, mely a hitelezői oldalon az AXA Bank és OTP Bank közötti szerződésállomány- átruházás alapján nem teszi lehetővé a jogérvényesítést az eredeti hitelezővel szemben, ugyanis a Ptk. 6:208.§-a lehetővé tette a szerződés alanyaiban történő változást. Ebből fakadóan [a] jelen perbíróság aggályosnak tekinti azt a gyakorlatot, hogy a Magyar Nemzeti Bank engedélyével megvalósuló szerződésátruházással az eredeti hitelező a kötelemből kilépjen, és a szerződésbe
lépő fél kerülhessen az irányelv hatálya alá úgy, hogy az nem alkalmazott a konkrét perbeli jogügyletben tisztességtelen feltételt, azonban a más fél által alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételek kötelmi és dologi jogi hatásait viselnie kell.
38 Az EUB ítélkezési gyakorlata a szerződés érvényessé nyilvánítását kizárja, így a perbíróság azt köteles mérlegelni, az eredeti állapot helyreállítása (in integrum restitutio) vagy a szerződés határozathozatalig terjedő időre szóló hatályossá nyilvánítása tesz eleget az irányelv 6. cikk (1) bekezdésében, illetve 7. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak. Azaz, el kell döntenie az ügyben, hogy a visszatartó erő elve alapján melyik szolgáltatónak kell viselnie az Irányelv által megfogalmazott szankciókat és prevenciót. Így abban a kérdésben is állást kell foglalnia, hogy alkalmazható-e a szankció a szerződésbe belépő új szolgáltatóval szemben, amely ugyan nem támasztott tisztességtelen feltételt, de a szerződésbe belépése folytán annak pénzügyi és gazdasági hatásait élvezi.
39 A tagállami bíróság figyelembe vette a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv értelmezésére és alkalmazására vonatkozó iránymutatásról szóló (2019/C 323/04) Bizottsági Közleményt, az abban felhozott EUB döntéseket. A közlemény óta kiadott határozatok sem foglalkoztak a fogyasztói szerződésekben esetlegesen bekövetkező alanyváltozásokkal, amikor a szerződésbe új (természetes vagy jogi) személy lép be a szolgáltató oldalán.
40 A felperesek aggálya ebben a körben az, hogy meg lehet-e kerülni az EUB gyakorlatában megjelenő visszatartó erő alkalmazását úgy, hogy a tisztességtelen hitelező, [a] jelen esetben az AXA Bank Europe SA (az ELLA Első Lakáshitel Kereskedelmi Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság szervezeti jogutódja) a szerződésállományát átruházza egy másik pénzintézetre ([a] jelen esetben az OTP Bank Nyrt-re). A felperesek által érvényesített jog az AXA Bankkal szemben érvényesített jog, hiszen az volt a tisztességtelen hitelező. Magyarországon jelent meg olyan ítélkezési gyakorlat a Győri Ítélőtáblán és a Győri Törvényszéken, mely azt mondja, hogy csak az új szerződő féllel ([a] jelen esetben az OTP-vel) szemben lehet érvényesíteni a jogkövetkezményeket. Ez a felperesek véleménye szerint az irányelvvel ellentétes magatartás, és nem tud érvényesülni a visszatartó erő. Azt is felhozták, hogy ha érvénytelen egy szerződés, akkor szóba sem kerül a szerződésállomány átruházása, a hatályossá nyilvánításnál azonban számolni kell vele, figyelembe kell venni.
41 Figyelemmel arra, hogy az AXA Bank Europe SA a teljes magyarországi lakossági és vállalati szerződésállományát átruházta, amelyek között nagy számmal szerepelnek fogyasztói szerződések, így a szerződésátruházásnak jelentős gazdasági és társadalmi hatása van.
42 Lényeges továbbá kiemelni azt is, hogy a magyar Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a 2024. július 1. napján meghozott 10/2024.JEH döntésében az engedményezés vonatkozásában foglalkozott a jogátruházás kérdésével. A döntés
[95] pontjában azt fogalmazta meg, hogy „… a felek attól sincsenek elzárva, hogy az eredetileg engedményezést tartalmazó megállapodásukat – bármelyik Ptk. hatálya alatti (alap)szerződésük esetén – az érvénytelenség jogkövetkezményeivel kapcsolatos rendelkezési jogra vonatkozó jogátruházással egészítsék ki.”
43 Ez azt jelenti, hogy az engedményező és az engedményes között is létrejöhet az érvénytelen kölcsönszerződésből eredő jog vagy jogok átruházása a követelés engedményezése mellett, amely már igen közel áll a szerződés átruházásához, csak a hitelezői kötelezettségek átruházása hiányzik. Amennyiben a jelentős számú engedményezés a jövőben kiegészül jogátruházással is, annak szintén jelentős gazdasági és társadalmi hatása lesz.
44 A perbíróság fentiekben részletezett álláspontja az, hogy a felperesek jogi következtetése alappal veti fel a szerződésátruházást engedélyező törvényi rendelkezés szerződésre gyakorolt negatív hatását. A tagállami elsőfokú bíróság által előterjesztett kérdések nem a nemzeti jog tartalmának vizsgálatát célozzák, hanem az említett jogszabályoknak a 93/13/EGK irányelv 2. cikkének c) pontjában, a 6. cikkének (1) bekezdésében és a 7. cikkének (1) bekezdésében kifejezett teljes érvényesülés elvének való megfelelést, illetve a hatékony bírói jogvédelem magas szintjének csökkenését teszik a kifejtett jogi aggály tárgyává.
45 A perbíróság úgy látja, hogy a szerződésátruházás, valamint az engedményezés mellett a jogátruházás lehetővé tétele azzal a hatással jár, hogy lényegében elvonja a fogyasztó számára biztosított uniós jog érvényesítésének lehetőségét: az eredeti hitelezővel szemben nem lehet jogot érvényesíteni, míg annak jogutódja nem tekinthető jogutódnak az irányelv 2. cikk, 6. cikk és 7. cikk alkalmazásában.
46 Fentiek figyelembevételével a perbíróság elsődlegesen abban a kérdésben nem tud dönteni, hogy a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményei körében szükséges döntés melyik alperesre terjedjen ki közvetlenül. E körben a perbíróság fontosnak tartja kiemelni, hogy a tagállami eljárásjogi szabályok sem vezethetnek oda, hogy akadályozzák az uniós jog teljes érvényesülését, továbbá a hatékony bírói jogvédelem szintjének csökkenését.
47 A nemzeti bíróság közjogi kötelezettsége a vitássá tett vagy megsértett jogról véglegesen dönteni. Ennek során vizsgálni köteles, hogy a rPtk. és a Hpt. rendelkezései, vagyis a nemzeti jog tartalma milyen kihatással van a felek szerződésére.
48 A Hpt. 17.§ (1) bekezdése szerint az állományátruházás során a Ptk. szerződésátruházásra vonatkozó szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az állományátruházás esetén a szerződés biztosítékai nem szűnnek meg, továbbá az állományátruházáshoz nem szükséges a szerződésben maradó fél jognyilatkozata. A szabályból az is levezethető, hogy adott esetben egy fogyasztó a szerződés érvénytelensége esetén jelentkező esetleges túlfizetését egyrészt nem követelheti attól a féltől, amely felé teljesített, így jogérvényesítése e
jogviszonyban kizárt, másrészt a jogalkotó arra kötelezi a fogyasztót, hogy a szerződésbe belépő azon személlyel szemben lépjen fel, aki esetleg annak érdekében lép be a szerződésbe, hogy a tisztességtelen hitelező un. profiltisztítást hajtson végre. A megengedhetőség esetében könnyen előfordulhat, hogy a fogyasztók nagy számú jogérvényesítése a szerződésbe belépő személy fizetésképtelenségét eredményezheti. Így az érintett fogyasztók elveszítik a hatékony jogvédelem lehetőségét, az érvénytelenség jogkövetkezményeit csupán formálisan lehet rendezni.
49 Fentiekből következően a perbíróság az EUB jogértelmezését annak érdekében kéri, hogy a Simmenthal-ügyben kifejtettek szerint kötelessége-e félretenni, figyelmen kívül hagyni a Ptk. és a Hpt. azon rendelkezéseit, amelyek alapján az eredeti hitelező kilép a szerződésből, míg abba az állományt átvevő beléphet.
50 A perbíróság másodlagosan abban a kérdésben nem tud dönteni, hogy meddig terjed hatásköre a visszatartó erő alkalmazása szempontjából. Ugyanis a perbíróság szerint aggályos, hogy az eredeti tisztességtelen hitelezővel szemben alkalmazni köteles a visszatartó erőt a C-520/21 ítéletben foglalt gyakorlat szerint, azonban az EUB ítélkezési gyakorlata eddig nem tért ki arra, hogy a szerződésbe alanyként belépő személy, mely nem tanúsított tisztességtelen magatartást a szerződéses jogviszonyon belül, szankcionálható-e a felróható, vétkes magatartás hiányában. Ugyancsak aggályos, hogy a tényleges érvényesülés elve sérelmével kivonhatja-e magát a fogyasztóval eredetileg szerződő fél. Amennyiben a Bíróság azt az értelmezését adja az irányelvnek, hogy a perbírságot megilleti a jog a szerződésállomány átruházásának figyelmen kívül hagyására, és hatásköre van az eredeti hitelezővel szembeni visszatartó erő alkalmazására, akkor a perbíróság megfontolja a Ptk. és a Hpt. perben releváns szabályainak mellőzését a perben.
51 Harmadlagosan, a perbíróság azért kéri az irányelv értelmezését, mivel a fogyasztó – és egyben az ellenérdekű felek – részére kiadandó tájékoztatások kapcsán nem áll jogában az irányelv értelmezése abban a körben, hogy hivatalból vegye figyelembe azon EU jogi aktusok tartalmát, amelyeket a tagállam nem ültetett át saját jogába.
52 Köztudott, hogy az Európai Parlament és Tanács 2019/2161 irányelve (2019. november 27.) módosítást eszközölt – többek között – a 93/13 irányelvet illetően is. Az EP és a Tanács felismerte, hogy nem minden tagállam biztosítja a hatékony, arányos és visszatartó erejű pénzbírságokat a releváns jogsértések kapcsán.
„A szankciók következetesebb alkalmazásának megkönnyítése érdekében a szankciók alkalmazására vonatkozó közös és nem kimerítő jellegű indikatív kritériumokat kell belefoglalni a 93/13/EGK, a 98/6/EK és a 2011/83/EU irányelvbe, különösen az (EU) 2017/2394 rendeletben meghatározott, Unión belüli jogsértésekre, kiterjedt jogsértésekre és uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértésekre vonatkozóan. Ezeknek a kritériumoknak ki kell terjedniük például a jogsértés jellegére, súlyosságára, mértékére és fennállásának időtartamára, illetve arra, hogy az okozott sérelmet illetően a kereskedő milyen
jogorvoslati lehetőségeket biztosít a fogyasztók számára. Az ugyanazon elkövető általi ismételt jogsértések az ilyen jogsértések elkövetése iránti hajlandóságról tanúskodnak, következésképpen egyértelműen rávilágítanak a magatartás súlyosságára, és ennek megfelelően annak szükségességére, hogy a szankció mértékét megfelelő elrettentő erővel bíró szintre kell emelni. A jogsértés nyomán elért pénzügyi előnyöket vagy a jogsértés útján elkerült veszteségeket is figyelembe kell venni, amennyiben az erre vonatkozó adatok elérhetőek. Az eset körülményei szempontjából releváns egyéb súlyosító vagy enyhítő tényezőket szintén figyelembe lehet venni.”
53 A tagállamok 2021. november 28-ig voltak kötelesek értesíteni a Bizottságot intézkedéseikről. A perbíróság tudomása szerint Magyarország intézkedéseket nem tett.
54 A perben a felperes által érvényesített jog egyértelműen kitér a visszatartó erő alkalmazására. A bíróság köteles a perbe vitt jogokról dönteni. Kérdés az, hogy a fogyasztó hivatkozhat-e közvetlenül a fenti irányelv rendelkezéseire akkor, ha a tagállam azt saját jogába nem ültette át, a szükséges és elvárt intézkedéseket nem tette meg? Amennyiben a fogyasztó nem hivatkozhat közvetlenül a 93/13 irányelv által biztosított jogai körében a hivatkozott jogi aktusra, akkor a bíróság rendelkezik-e hatáskörrel arra nézve, hogy az irányelv 6. cikk (1) bekezdése és
7. cikk (1) bekezdése célja megvalósítása érdekében a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciót oly módon alkalmazza, hogy lehetővé teszi az eredeti hitelezővel szemben jog érvényesítését úgy, hogy az érintett szerződésátruházás tényét, és azt lehetővé tevő jogszabályokat figyelmen kívül hagyja?
55 A perbíróság [OMISSIS] végzésével döntött az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezéséről, azonban az EUB a C-628/23 ügyben hozott végzésével a kérdést visszautasította, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant.
56 Mivel a nemzeti bíróság jogosult a kérdést ismételten, megváltozatott indokolással és tartalommal előterjeszteni, e körben a perbíróság a C-628/23 végzésen túl figyelembe vette az EUB 2024. február 19-i Getin Noble Bank ügyben (C-449/23) hozott végzésében foglaltakat is.
57 Eszerint a perbeli jogvita eldöntéséhez azért szükséges az EUB hasznos válasza, mert a tagállami elsőfokú bíróságnak döntésében köteles indokolni, miért teszi félre a tagállami jogot, miért nem alkalmazta adott esetben a Ptk. és Hpt. felhívott rendelkezéseit. A megfelelő indokok azonban nem a tagállami jogban keresendőek, hanem az uniós jogban. A perbíróság előtt ténylegesen folyamatban van egy konkrét jogvita, amelynek kapcsán a felperesek álláspontja szerint az általuk érvényesített jog igényli a Ptk. és a Hpt. szerződésátruházásra vonatkozó szabályainak mellőzését, míg az alperesi oldal szerint az irányelvvel nem ellentétes a szerződésállomány-átruházás jogi következménye.
58 A C-449/23 végzés 26. pontjában foglaltakat figyelembe véve a jelen perbíróság nem köteles külön (közbenső) ítéletet hozni a szerződés érvénytelenségének kinyilvánítása kapcsán, hiszen a per tárgya a semmisség jogkövetkezményének orvoslása és a megdönthetetlen törvényi vélelem is szükségtelenné teszi a közbenső ítélet meghozatalát. Másfelől ilyen elvárást a hasonló C-26/13., C-118/17., C-932/19. és C-705/21 ügyekben sem követelt meg az EUB, továbbá a C-630/23 ügyben sem hozott visszautasító végzést.
59 Az EUB előtt ismert a C-118/17., C-51/17., C-932/19 ügyekben hozott határozatokból az, hogy a DH1 tv. 3.§ (2) bekezdésében foglalt kógens normával rendelte a jogalkotó behelyettesíteni a kieső (vételi- és eladási árfolyamok alkalmazását lehetővé tévő) feltételeket. A C-565/23 ügyben kérdést feltevő Fővárosi Törvényszék is utalt arra, hogy a DH2 tv. 37.§-a kizárja a fogyasztó azon jogérvényesítését, mely az indexálási mechanizmus semmisségét kimondó törvényi vélelemből fakad, és az MNB árfolyam behelyettesítését előíró kógens törvényi norma tartalmától eltér. Mivel a perbíróság levonta jogkövetkeztetését a szerződés teljes érvénytelenségére vonatkozólag, abban kell döntenie, hogyan orvosolja a szerződés érvénytelenségének joghatásait. E körben ugyan szóba kerülhet, hogy a C-565/23 és C-630/23 ügyek anyagi jogi előkérdést jelentenek, ám a perbíróság legfőbb problémája az, hogy mely jogi személlyel szemben kell alkalmaznia a jogkövetkezményeket. Az EUB hasznos válaszának hiányában a perbíróság nem tud abban a kérdésben dönteni, hogy a szerződésből kilépő fél a kilépése ellenére a 93/13 irányelv hatálya alá tartozik-e vagy sem, illetve a szerződésbe belépő jogi személy a 93/13 irányelv hatálya alá vonható-e úgy, hogy nem kötött szerződést a fogyasztóval és nem alkalmazott tisztességtelen feltételeket.
60 A perbíróság által alkalmazott visszatartó erő szempontjából azt kell eldönteni, hogy az eredeti hitelező által szolgáltatott 20 000 000 Ft összegből a fogyasztók már megfizettek 10 052 272 Ft összeget, így a C-520/23 ítéletben kifejtett álláspont alapján csak a különbözettel tartoznak-e, vagy ettől eltérő összeggel. A perbíróság a visszatartó erő alkalmazása szempontjából alkalmazandónak tartja a C-520/21 ítélet szerinti azon elvet, hogy a tisztességtelen hitelezőt meg kell fosztani a szolgáltatott tőke visszakövetelésén túl minden egyéb jogcímen támasztott követésétől.
61 A perbíróság azt ugyan képes eldönteni, hogy a semmis szerződés lehet-e tárgya az engedményezésnek (OTP Bank és OTP Faktoring), de azt önállóan nem tudja megítélni – az EUMSz 267. cikke alapján – hogy a szerződésátruházásra vonatkozó törvényi normákat köteles-e figyelmen kívül hagyni.
62 A szerződésátruházás jogi hatása a szerződés feleiben történő alanyváltozás – melyet az engedményezés és tartozásátvállalás nem vált ki – a 93/13 irányelv alkalmazhatóságára úgy hat ki, hogy az eredeti hitelező kikerülhet annak hatálya alól, míg a szerződésbe belépő be sem került annak hatálya alá.
63 Amennyiben tehát a Bíróság azon értelmezését adja az irányelvnek, hogy az eredeti hitelező vagy jogutódjai mindenképpen a 93/13 irányelv hatálya alatt állnak, akkor a perbíróság először is képes kiadni a C-19/20. ítéletben foglaltak szerinti tájékoztatását, másrészt képes meghozni döntését, figyelembe véve az EUB ítéletben szereplő anyagi kötőerőt.
64 A fentiek tükrében a Törvényszék abban kéri az Európai Unió Bíróságának döntését, hogy az Irányelv alapján az érvénytelenségi jogkövetkezmények melyik szolgáltatóval szemben érvényesíthetőek, [vagyis] melyikük esetében lehet alkalmazni az Irányelv rendelkezéseit.
65 Mindezek miatt a Törvényszék az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés
267. cikkére hivatkozással a Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte a végzés rendelkező részében megfogalmazott kérdéseket érintően.
[OMISSIS] [nemzeti eljárásjogi elemek]
Budapest, 2024. október 10.
[OMISSIS]
[aláírás]